November 1-én vacsorával készülök Bigyóról érkező Kedvesem fogadására.

Az első gondolatom, hogy a tea mellé tócsnit készítek, aztán egy kedves emlék körvonalazódik bennem, és elrepít a múltba és Miskolcra. Amikor lányaim gyerekek voltak, Nagymamájuk sokszor sütött nekik olyan krumplilángost, amit azóta sem láttam sehol, és mindannyian nagyon szerettük.
Ez a lángos élesztő nélkül készült főtt krumplival, liszttel és sóval. Az összegyúrt tésztát palacsinta vékonyságúra és formájúra nyújtotta ki, és palacsintasütőben mindenféle zsiradék nélkül sütötte meg mind a két oldalát. Még forrón megkente libazsírral, és a lányok már falták is.

Miskolc Mama nincs már közöttünk, de tegnap a konyhánkba költözött, és az útmutatásával frissen sült libazsíros krumplilángos, a tejes Earl Grey tea és a mécsesek fénye minden oly kedves szerettünkre emlékeztetett, akik felejthetetlenül élnek bennünk tovább.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.