Amikor 2011. augusztus 3-án leszállt a vonatról, és meglátott a Nyugatiban, ahogy várok Rá, átöleltük egymást. Aztán kézen fogott, és azt mondta: Na, gyere!
Azóta se engedte el a kezemet, és én azóta is mellette megyek. Ma huszonkét hónapja. Megyünk kaszálni, megyünk bálázni, megyünk Szarvasra dixilandezni, a Gellértbe fesztiválozni, családozni, ünnepelni, moziba és színházba, megyünk kertet ásni és lovat körömölni, megyünk a Balatonra és Rómába. És megyünk Tiszabigyóra!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.