Szevasz Tavasz!
Egy újabb csodás tavasz köszöntött be Tiszabigyón. Az enyhe tél után ugrásra készen várta a természet a rügyfakasztó napsütést, és érkezésemre Bigyó egyetlen virágzó fája rózsaszín díszbe öltözött.


Olyan a kert közepén a fa, mintha csak egy habos, rózsaszínű tütübe öltözött balett-táncosnő piruettezne örömében. Közelebb lépve pedig felfedik titkukat a kis virágok is, öt sziromból álló finom ékszerek alkotják ezt a virágfelhőt, dicsérve a természet ötvösmunkáját.

A tavasz a négy évszak királynője!
Hogy történhetne meg másként az, hogy az ősszel megmetszett fűzfa ágaiból egy Bennünket jelképező párost Kedvesem megőrzött, és most, a tavasz első érintésére a bennük áradó nedvek által kihajtottak?
Az egymást ölelő, összefonódó ágak egymást tartották életben a tél alatt a többi levágott gally között, az örökkévalóságot és az élni akarást hirdetve. Ültessük el az egy tőből fakadó összetartozást!
Gödröt ásunk a kerítés mellett, és ünnepélyesen elültetjük, gondosan meglocsoljuk, hogy továbbölelkezve nagyra nőjenek, Bigyó szimbólumai legyenek!



Tegnap volt az első nap idén, amikor a teraszon reggeliztünk, amikor a kertben, szabad tűzön készült a vacsoránk, és utána egy plédbe burkolózva sokáig beszélgettünk az estében.
Összefonódva, csakúgy, mint két fűzfaág.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.