Forró, júniusi nap fogadott, amikor szombaton megérkeztem a városból, és Bigyó valamennyi csodájával.
Az ég felhőtlen kékséggel ragyogott felettünk, szikrázott minden körülöttünk, és a nyugalom szigetének kétlábú és négylábú lakói az árnyékban hűsölve várták, hogy enyhüljön a meleg. A teraszon örültünk egymásnak, és miközben elmeséltük és megbeszéltük, hogy mi történt a héten, elkészült a tavaszi töltött karalábé is, ami nélkül nem fordulhat nálunk tavasz a nyárba.
Ez az időszak a betakarítás ideje, és bizony akármilyen is az időjárás, a munka nem állhat meg. A Gazda legfeljebb annyit tehet, hogy vasárnap hajnalban pöfög ki a traktorral a földre az aznapra tervezett részt lekaszálni.

Gyönyörű ilyenkor a mező, és bár negyedik éve csodálom már, nem tudok betelni vele. Ahogy sétálunk a szabályosra vágott, zöld párhuzamok között, elcsábít a frissen kaszált széna parfümje. Élvezve a természet illatát, engedünk ennek a csátításnak itt, ahol a gólyák és őzgidák a társaink, és az Alföld tiszteletre méltó szépsége ölel bennünket át. Köszöntünk június!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.