2013.05.20. 18:50
Biokert
A biokert - ami manapság csak alternatívaként van jelen a zöldség és gyümölcs-termesztésben még 40-50 évvel ezelőtt is azonos volt a parasztkerttel, a háztájival, melynek az volt a szerepe, hogy ellássa a család egész évi szükségletét. A bio, az organikus és a környezetbarát kifejezések ismeretlenek voltak abban az időben, megfelelőjük a természetes volt, az a természetesség, ahogy a termelés során a kertben alkalmazták a növények megfigyeléséből adódó tapasztalataikat. Vegyeskultúra, vetésforgó, párosítás, komposztálás, vagyis a mai biokertészet alapvető fogalmai mind-mind a parasztkertek mintájából erednek, és a mai ön- és környezettudatos kertésznek átvitt értelemben csak ki kell nyújtania a kezét értük, és elő kell vennie a több évszázados tudást.
Gyerekkorom emléke elevenedik meg bennem, nagyszüleim példáját követem, amikor én is a biokertészkedést választom. Lássuk hát, milyen tudást örököltünk nagyszüleinktől, hogy lehet nekünk is biokertünk?
A képek 2010-ben készültek, paradicsomi év volt!
Mivel a parasztkerteknek az egész családot kellett ellátniuk, elődeink a veteményes minél nagyobb részét, és minél hosszabb ideig hasznosították. Korai zöldségfélékkel vetették be, ahogy felmelegedett a föld tél után, és ahogy beérett egy fajta, azonnal bevetették egy hasonló tápanyagigényűvel, hogy ne legyen parlagon egy sor sem. Így tudtak változatosan termelni egészen késő őszig.
A vegyeskultúrát azonban nemcsak a minél többféle termés előnye miatt alkalmazták, hanem az évszázadok óta továbbadott megfigyelés miatt is, vagyis hogy egyes kultúrnövények kifejezetten jó hatással vannak egymásra, és jobban fejlődnek, sőt megvédik egymást, ha szomszédként, egyszerre növekednek. Ezért aztán a mintaként szolgáló parasztkertekben ezeket a jó szomszédságokat mindig is segítőként alkalmazták, ahol együtt nőtt zöldfűszer és virág a zöldségekkel, egymást erősítve.Ha van veteményesünk, főleg, ha kisebb területű, és mi is minél többféle termést szeretnénk szüretelni, a vegyeskultúra a legjobb eredményt kínálja.
Alig tudok jobbat és finomabbat elképzelni, mint ha a saját termésünk kerül az asztalunkra. Ropogósan, frissen, utánozhatatlan aromával. És addig is mekkora öröm, amikor Kedvesem telefonon újságolja boldogan, hogy van már két paradicsomunk az egyik palántán, vagy kibújtak a krumplik!Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bigyosagok.blog.hu/api/trackback/id/tr955308639
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Legfrissebb kommentek