Közös életünk helyszíne, Tiszabigyó. Ne keressétek a térképen, valahol a valóság és a vágyaink között van félúton. Az út a Nyugalom Völgyén keresztül vezet, és messzire a hátam mögött hagyva a hektikus várost, lassul a vérkeringésem, és lassul a rohanó idő is.

És amikor odaérek, megérkezem. Huszonegy hónapja tettem ezt először.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.