Tiszabigyón a nap a tegnappal kezdődik, amikor érkezésemet ez a vadrózsacsokor köszöntötte a teraszon. Felemeltem, hogy megcsodáljam, és az élénk piros virágoknak a fényes kék ég, a habos jóidő felhők adjanak hátteret. Két hete nem jártam itt, a reggeli ébredés felfokozott…

Amikor 2011. augusztus 3-án leszállt a vonatról, és meglátott a Nyugatiban, ahogy várok Rá, átöleltük egymást. Aztán kézen fogott, és azt mondta: Na, gyere! Azóta se engedte el a kezemet, és én azóta is mellette megyek. Ma huszonkét hónapja. Megyünk kaszálni, megyünk…